Összefogni: hitünk és zenénk érdekében is
Különféle betűkkel - X, Y stb. - jelzik a tehetségkutatónak álcázott show-műsorok azt a megfogalmazhatatlan valamit, aminek az egyik ismérve az, hogy az előadó és a közönsége egymásra lel a zenében. A Tasnádi Református Egyházközség testvérgyülekezetének, a Fehér megyei Magyarlapádnak igen jó muzsikusai vannak, s minderről szombat este előadás keretében tettek bizonyságot, a népes publikum pedig egyrészt együtt dalolta azokat a dalokat, amelyek sok száz kilométeren keresztül összekötik a magyarságot, másrészt állva tapsolta a művészeket.
Több éves kapcsolat immár a két eklézsia közötti, és ez idén minden korábbinál nagyobb találkozóban teljesedett ki: nyáron a tasnádiak utaztak Lapádra, ezen a héten pedig a dél-szatmári városkában látták vendégül harmincegynéhányan a lapádiakat. Mélyíteni a gyülekezetek közötti kapcsolatokat - fogalmazta meg az esemény célját a házigazda tiszteletes, Pakulár István. A több napos találkozó keretében szombat este előadást tartottak az egykori moziterem épületében, az alkalomra szép számban érkeztek is érdeklődők.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség tasnádi képviselőjelöltje, Erdei D. István is szólt pár mondatot az egybegyűltekhez. A Reményik Sándor-i gondolatra - Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát! - hivatkozva domborította ki, hogy mennyire üdvös is a két eklézsia találkozóinak sora. Még akkor is az, hogy ez alkalommal a harmadik testvér gyülekezet, a hajdúnánási mégsem tudott eljönni. Egyebek mellett a hagyományaink ápolása végett is össze kell fognunk - mutatott rá a politikus, aki kérte hallgatóságát, hogy a választás napján éljenek a lehetőséggel, és szavazzanak, méghozzá érdekvédelmi szervezetünkre, mely kulturális értékeink gondozására is igyekszik odafigyelni.
A házigazdák ovisai siettek ezt követően a színpadra. Tánctudásuk ugyan némi kívánnivalót hagy maga után, lelkesedésük és bájosságuk viszont egyértelműen világszintűvé tette produkciójukat, legalábbis a nagyérdemű akként tapsolt. A lapádi Piros Pántlika zenekaron (melynek egyik prímása a lelki vezetőjük) és az utánpótlásukon volt a sor. Nohát, ők leltek rögvest a közönség szívéhez vezető útra. Muzsikájukat állva tapsolták a lelkes tasnádiak, s az ismertebb dalokat pedig együtt énekelték.
A rövid, mindössze bő egy órás előadás táncház követte, ennek helyszínéül a nyáron felavatott Petkes József Gyülekezeti Ház szolgált - hajnalhasadtáig tartó mulatság volt.
